Virágdíszek

Na megint egy nem-gasztro bejegyzés.

Még az elmúlt héten voltunk játékboltban, hogy Julcsi válasszon magának valamit névnapjára. Végül egy tündért választott, de szóba került egy kis vékony, borítés szerű csomag is, amiben valami összehajtogatható, felakasztható virág- meg egyéb alakú papírdíszek voltak. Mindezt majdnem kétezer forintért, szóval úgy döntöttünk, hogy majd inkább csinálunk itthon, úgyis van még egy csomó szép papírunk.

És ma, így egy héttel a névnap után, végre megcsináltuk őket :)

A rózsás Vilmáé, ő azt a két papírt választotta, a zöldes meg Julcsié. Mindkettő az ágyaik felett lóg.

Kellett hozzá keményebb fajta papír, wc-papír guriga, hobbiragasztó és kétoldaló ragasztó.

Először kivágtuk a szirmokat és a köröket. 10-10 szirom és 2-2 kör. Ezután a körökre ragasztottam a szirmokat. Julcsiét lekentem lakkal, mert ragaszkodott hozzá.

Kettévágtam egy wc-papír gurigát, és az aljukon meg a tetejükön bevagdostam, egyet kifelé, egyet belefé hajtva végighajtottam a füleket. a fülekre kétoldalú ragasztó-kockűkat ragaszottam. A guriga közepén egy lyukat vágtam, és szalagot fűztem bele.

A gurgia egyik oldalát az egyik virágoldal közepére ragasztottam, aztán a másikat igyekeztem pontosan föléilleszteni, és azt is odaragasztottam. Ezután a szirmok csúcsait összeragasztottam, és tádáám :) Egy óra alatt megvolt a kettő.

A legnagyobb...

...torta készült a hétvégén, amihez eddig szerencsém volt. Elkészíteni, természetesen. Bár... szerintem úgy egyáltalán látni is.

A Széchenyi István Szakkollégium 25. évi Jubileumi Végzett Báljára rendelték ezt a tortát. Először 150 szeletes lett volna, de végül szerencsére "csak" 120 kellett. A kérés annyi volt, hogy téglalap alakú legyen, és hogy legyen rajta ez a logó, viszont semmi más díszítés ne. Nameg hogy férjen rá a zsúrkocsijukra. Amiről kiderült, hogy kisébb annál, minthogy egy szintben ráférjen az egész (úgy 50x75 cm-s lett volna). Így lett kétszintes a torta.

Receptet nem írok, igazából sima piskóta 4-be vágva, és csokikrém (olyan, mint itt). A burkolás marcipánnal történt.

Használtam hozzá...

... 60 tojást

... 3 kg cukrot

... 1,5 kg lisztet

... 67 dkg krémport

... 2,5 kg marcipánt

... 4 kg vajat

... 4 l tejet

... 2 kg csokit

És ha ezeket a súlyokat összeadogatjuk, kiderül, hogy a tortát csak két fiú bírja el, kevesebb nem. Najó, lehet, hogy ez azért van, mert nem tujda egy megfogni rendesen. Kb. 20 kilós lett, "tálca" nélkül. Ami egyébként egy megerősített polcból lett méretre vágva.

Marcipános sünik

Julcsinak a héten volt a névnapja, és hát jó szokásához híven megint kitalált valami sütit, amit lehetőleg nem kisujjból kirázva készít el az ember, hogy én azt csináljak neki.

Tehát ez a mostani megrendelése így hangzott "marcipános süni", később "marcipános sünikalács", de addigra már megvolt a piskóta-alap, úgyhoy így járt, ez is nagyon tetszett neki, segített ő is csinálni. Tojásfehérjét vert, krémet kevert, adogatta a betöltött piskótákat a marcipán alá, meg lelkesen nyomkodott mindenfélét a sünik hátába.

Hozzávalók:

(kb. 20 darabhoz)

3 tojásból piskóta

125 ml tej

17 g vaníilás pudingpor/liszt (de ha liszt, akkor kell még 1 tojássárgája és egy negyed rúd vanília)

20 g cukor

20 g kókuszreszelék

10 dkg vaj

kb. 25 dkg marcipán, 2/3-a barna (én kakaóporral színeztem)

A piskótát a szokásos módon elkészítem, majd sima csővel felszerelt habzsákba töltöm, és cseppalakokat nyomok a sütőpapíraal bélelt tepsire. A szélesebb részük legyen magasabb is. Ezeket megsütöm 180 fokon, 5-8 perc alatt (kb. ez függ nyilván a sütőtől).

Közben készítek egy főzött krémet (aranykrém). A kókuszt már a tejbe keverem bele, mikor még hideg, így puhul fővés közben.

A kihűlt tésztahüvelyek alján egy evőpálcika segítségével lyukat készítek, és belül vájok egy kis helyet a krémnek. Betöltöm őket, és kívülről hajszál-vékonyan, de nagyon alaposan körbekenem őket. Így néznek ki:

Ha megvagyunk, mehetnek a hűtőbe kb. 1 órára, vagy amíg keményre dermed a krém. Kinyújtjuk porcukron a marcipánt, a barna megy a hétukra, a fehér a fejükre. Én színes cukorámázzal nyomtan nekik orrot-szemet, de csokival is lehet. A tüsékéket egy lesikált körömvágó-ollóval vagdostam a hátukra.

Vilmának annyira tetszettek, hogy nem is akart beléjük harapni, hanem elkezdett játszani velük :) Nagyon édes volt.

Steampunk torta

S íme a Magyar Tolkien Társaság idei farsangján megrendezett jelmezverseny főnyereménye.

Meglepő módon a farsang témája a steampunk volt :)

Belül grillázsos csokikrém (mint itt, csak dupla adag) és sima piskóta, 6 tojásból, 6 lapnak kikenve, kívül pedig csokigallér és marcipán.

A nyújtható fondant-ot pedig továbbra is utálom és úgy látszik, ő is engem.

Csokis grillázsívek

Kicsit úgy érzem, rá vagyok kattanva a grillázsra. Dehát most mit csináljak, ha annyira finom, és mindig van itthon hozzá hozzávaló :) Meg iszonyú gyorsan készen van.

Hozzávalók:
5 dkg dió/más olajos mag
10 dkg cukor
tenperált étcsoki

Eredetileg egyenlő arányú mag és cukor kell, de akkor nem ilyen szép sima, szóval azt én akkor használom, ha valaminek a belsejébe megy.

Nade. Felaprítjuk a magokat, közben felolvasztjuk a cukrot, majd mikor szép aranybarna (kicsit világosabb, mint a képen, én kicsit túl sokáig hagytam), hozzátesszük a magokat.
Egy előre beolajozott felülerte öntjük, és egy kenőkés segítségével megpróbálunk téglalap alakot kialakítani. Mikor kissé (tényleg kissé!) kihűlt, egy oljaos késsel csíkokat vágunk belüle, gyorsan kell dolgozni, nehogy megdermedjen a cukor. A csíkokat félkör alakban felállítjuk, és így hagyjuk teljesen kihűlni, majd ekkor temperált csokiba márjuk, és azt is hagyjuk megdermedni.

Ennyi, kész, a fogaknak valószínűleg a halálát jelenti, de akkoris nagyon finom.

Lámpa

Volt nekünk réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban... ja ez most nem az. Bocsi. Szóval volt nekünk egy sima ikeás rizspapír lámpabúránk, amiről a férjem az idő egy pontján úgy határozott, hogy túl sötét, illetve túl sok fényt lefog, úgyhogy leszedte. Aztán egy darabig, legalább egy hónapig a nappaliban csak a csupasz villanykörte lógott. Én mindenféle ötletet kitaláltam, hogy majd horgolok egy félgömb lámpabúrát, vagy kötök, vagy varrok, vagy drótból, vagy papírból hajtogatok, stb.. de aztán egyik sem lett, mert mind olyan bonyolultnak tűnt, vagy idő- vagy alapanyagigényesnek.

Aztán egyszercsak rájöttem, hogy másnap vendégek jönnek és nemárhogy így legyen ez. Dehát akkor már este 10 óra volt, úgyhogy valahogy eszembe jutott, hogy én most megfestek két A4-es oldalt, és cikcakkokat vágok belőlük. Ezt meg is tettem, majd kiszedtem az ex-búránkból a tetején lévő köralakúra hajlított drótot, és arra ráragasztgattam. Majd azt a drótot is kiszedtem (meg kicsit megrövidítettem), ami ezt, meg a plafonról lelógó vezetéket összetartja. És tádámm, 1 óra alatt meg is volt az új lámpabúra. (És azért volt ilyen sok, mert a festék száradt...).

Szóval ezt most csak azért raktam föl ide, mert hátha valaki hasonlóan komoly problémákkal küszköd. Akár még átmeneti megoldásnak is jó :)

Grillázsos bonbon

Ismét bonbon készült, bő egy hónap szünet után :) Ezúttal a Néemtországból hazalátogató keresztanyukámnak és a lányának (azaz az unokatesómnak, aki szintén kissé csokimániás, ugye, Dorka? :P)

Dobozt is csináltam hozzá, amihez csak egy szép papír, egy üres teásdoboz és némi hobbiragasztó szükségeltetett.

Hozzávalók:

(15 db)

1/4 dl tejszín

2 dkg étcsoki

2 ek felaprított dió(/mandula/mogyoró/...)

4 ek cukor

temperált csoki a burokhoz (kb. 5 deka van belőle felhazsnálva de természetesen több kell ahhoz, hogy jól meg lehessen csinálni).

A szokásos módon elkészítem a burkot. A töltelékhez felforralom a tejszínt, ráöntöm a csokira és simára keverem. A cukrot felolvasztom, majd mikor már szép aranybarna, hozzákeverem a felaprítottdiót, és kevergetem még egy picit. Eztán oljajjal vékonyan lekent felületre terítem, és mikor kihűlt, felaprítom. Meg persze hozzákeverem a ganache-hoz.

Belenyomkodom a megdermedt csokiburkokba, hűtöm kicsit hogy sziládruljon, majd lezárom a melegen tartott csokival.

Nekem most ez lett a kedvencem a gyömbéres-lime-os után (de persze én imádom a grillázst minden formájában, szóval ez nem meglepő).

Oroszkrém desszert

Azzuram már egy ideje mondogatja, hogy nagyon szeretne oroszkrém tortát enni. Én viszont nem szerettem volna tortát készíteni, ellenben már vágytam valami olyan "cukrászosra". Így születtek ezek a kis hajók.

Hozzávalók:

12 hajócskához

3 tojásból piskóta

2,5 dl tej

38 g liszt

1 tojássárgája

40 g cukor

1/4 rúd vanília

3 dl habtejszín

rumba áztatott kandírozott gyümölcsök és mazsola

Díszítéshez: étcsoki, kandírozott gyümölcsök

A piskótamasszából 2 közepes, de vékony lapot kenek, majd megsütöm őket 180 fokon, kb. 8-10 perc alatt. Rögtön kiszúrom belőlük az ovális formákat egy kiszúró segítségével.

A krémhez a lisztet simára keverem a tojássárgával és annyi tejjel, hogy hígabb legyen. A többi tejet felforralom a cukorral és a vaníliával. Mikor forrni kezd, kiszedem a vaníliát, és folyamatos keverés mellett hozzáadom a lisztes bigyuszt. Addig keverem, amíg besűrűsödik, majd leveszem a tűzről. A vanília belsejét belekaparom. Mikor kihűlt, a tejszínt habbá verem, kissé megporcukrozom, majd a harmadát félrerakom. A megmaradt habból egy keveset hozzáforgatok a szitán átpasszítozott krémhez, majd az egészet visszaforgatom a habba. Belekeverem a jól kinyomkodott, rumba áztatott gyümölcsöt.

A krémet jó vastag rétegben rákenem az ovális piskótadarabokra, majd rájuk teszem a tetejüket, és egy kenőkés segítségével normális formába hozom őket. Igen, ez így pepecs meg bénázás, de sajnos nincsenek ovális formácskáim, amikben rendesen be tudnám tölteni és dermeszteni őket. De így is jó :)

Mikor megvannak, hagyom kicsit állni őket a hűtőben, hogy dermedjen a krém, majd szép simán tejszínhabot kenek a tetejükre, erre jön egy tejszínrózsa, majd a díszítés (csokipasztilla és kandírozott gyümölcsök).

Tádámm :) Nagyon finomak lettek.