Igazából ebben a bejegyzésben nem a recept a lényeg.
Ebben a bejegyzésben az a lényeg, hogy ez a cukkini, illetve ezek a cukkinik a kép készülte előtt 1 órával még a cukkinibokron voltak.
És az a lényeg, hogy annyira jó érzés olyan ételt enni, amit magadnak termeltél meg. Amit nyomon követtél onnantól kezdve, hogy kivetted a magot a zacskóból. Én konkrétan emlékszem, hogyan és mikor (jó, nem dátum szerint) vetettem el, és hogy mennyire csodálkoztam, mikor hihetetlen gyorsan elkezdtek fejlődni, és alig egy hónap elteltével (ha volt annyi) már termett is rajta szedhető zöldség.
Azóta kilószámra szedjük, főleg, hogy vettem két patisszonpalántát, amik közül az egyikről kiderült, hogy cukkini, így most négy cukkinibokrom van. És mindegyik szép nagy. És mindegyik tele van virággal. Még mindig.
A pakorához egyébként kb fél cm széles karikákra vágtam két kisebb méretű cukkinit, megforgattam őket lisztben, mint a panírozás előtt szoktuk. Vagyis majdnem, mert ez most teljes őrlésű tönkölyliszt volt. A bundához egy tálba tettem egy bögre lisztet (szintén teljes őrlésű tönköly), hozzáadtam 1-1 kiskanálnyit a következő fűszerekből: római kömény, koriander, kurkuma, pirospaprika, plusz egy csipet hinget. Meg sót. Vízzel bekevertem, a sűrűsége valahol a palacsintatészta és a galuskatészta között félúton helyezkedett el. Aztán kisütöttem, és citromos rizzsel meg paradicsomcsatnival tálaltam.
Jó volt saját termést enni.
(Ez egyébként természetesen nem most fordul elő velem ebben az évben, meg úgy általában sem, csak eddig még posztig nem jutottam vele.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése