Julcsi szokott diót törni, mikor fönt vagyunk a szüleimnél. Hétfőn sem volt ez másképp, viszont most senkinek nem engedte, hogy egyen abból, amit megtört. És ő sem evett belőle.
Merthogy az a dióskalácshoz lesz.
Kérdeztem tőle, hogy milyen diós kalácshoz...?
Így esett hát, hogy begyúrtam egy fél kiló lisztből kalácstésztát, mertha már a gyerek lelkes és alkotni akar, támogassuk benne :) Meg persze annyira nem volt ellenemre a dióskalács gondolata sem.
Aztán mikor megtört elég diót, Julcsi közölte, hogy bizony almát is kell belerakni.
És akkor már hozzágondoltam, hogy milyen jól illene ehhez egy kis citromfű, úgyis annyi nő a kertben.
Nagyon jó lett :)
Hozzávalók:
1/2 kg liszt
2,5 dl tej
6 dkg porcukor
25 g élesztő
7,5 dkg vaj
1 tojás, plusz 1 kenni
csipet só
bele 2 alma
1 csokor citromfű
3-4 dkg nagyon puha vaj
meg kb 10-15 dkg dió (nem mértem le, mennyit tört Julcsi)
A tészta hozzávalóiból sima tésztát gyúrok, kelesztem 20 percet, átgyúrom, majd kelesztem még 20 percet. Kb 4-5 mm vastagságú téglalapot nyúltok belőle, szétkenem rajta a puha vajat. Meg lehet szórni egy kis cukorral is, de szerintem elég édes volt anélkül is.
Rászórom az apróra vágott diót, kicsit belenyomkodom. A felaprított citromfűvet összekeverem a nagylyukon lereszelt almával, majd szétterítem ezt a tésztán úgy, hogy azon a felé, ami belül lesz, vastagabb legyen, ami legkívül lesz, ott meg ne legyen.
Feltekerem. Az alma valószínűleg oszlani fog, tehát így kerül némi oda is, ahová direkt nem tettünk.
A két végén levágom, és a rúdból egy kört formálok, már a tepsin. Kb 4 cm-ként félig beváom a tésztát, és így kelesztem még addig (napon), amíg a sütő bemelegszik. Lekenem tojással, majd 160-170 fokon sütöm vagy 30 percet, hogy tuti átsüljön belül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése